Katona József: A Holdhoz
A Holdhoz
Bágyadt Leányifjú! *
játszi tárgya az édes andalodásnak!
lankadíts le hideg tüzeddel ezen hűs
Éjnek Királynéja!
Anyja a körülötted égve enyelgő
csillogós csecsemők ezernyi sorának!
Légy üdvözölt szép Hold!
téged alkota már a Gerjedelem ma
Istenének: előtted ömledeznek az édes
Ah! bár elég volnék
mindazon heves érzemény kirebegni
a hideg levegőbe, mellyben alélgat
mellyel feléd tömjénz
a Szerencse ölébe' szunnyadozó sziv
hál'adatja - midön kivonja magát, s le-
Ott a liget híves
rejtekébe vonúlt homály közepén néz
fel reád, kebelekre öszveborúlva
a bús halandóság
elrepűle belőllök: angyali álom
játssza ott csak az égi boldogulásnak
Endymion rnódon
várja kellemetes varázsidat ott egy
lanyha csókod elébe hengeredő kis
azt elnyelő tó ott
andalog. - Siet öszve a patakocska
habja, hogyha ezüstös arculatod förd
Fördj! fördj belé szép Hold!
még az Est leesett siralmit is a fű-
szálakon lebegik feléd enyelegve
S majd - ollykor a küzdő
hói tornyozatot leverve ha ált'törsz -
üdvözölve köszönti jöttödet a fényt
s ott egy Juhar lengőn
csettögő levelén pihenni leszállott
fényke foltodat akkor ollyan igen kész
Neked piheg hálát
a Szerelmese enyhü oldala mellett
álmot urbikoló kis Gerlicehím a
Neked virít vissza
fényt azon ragyogó bogárka az éjben,
melly tüzet vet amott az elmaradott út
Téged sohajt a Meg-
tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap
tűzvilága vegyes zajába' kifáradt
Téged teként sújtva
a szigor temető kereszti között egy
sirhalom tetején szülői után El-
A csacska berken túl
csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép
özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt
ah, csak csupán tőlled
várja vissza az elrabolt Napot - a ki-
tépetett csemetét - reménye reád! te
Áldott virrasztó fagy-
mécse a hideg éji borzadozások
gyáva rabjainak! jövel, jövel, óhajt
Sirján szerencsémnek
rád tekéntek ezen magánybol elázott
arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,
És hogyha súgárid
fáradott maradéka majd aluvó szép
Gyilkosom szemein leül Lugosának
akkor, Kegyes, csókold
kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd be
játszi álma közé varázs susogással,
játszi tárgya az édes andalodásnak!
lankadíts le hideg tüzeddel ezen hűs
| domb fűvei közt. |
Anyja a körülötted égve enyelgő
csillogós csecsemők ezernyi sorának!
| nyújtsd dajkakarod! |
téged alkota már a Gerjedelem ma
Istenének: előtted ömledeznek az édes
| s a bús kebelek. |
mindazon heves érzemény kirebegni
a hideg levegőbe, mellyben alélgat
| a tűredelem - |
a Szerencse ölébe' szunnyadozó sziv
hál'adatja - midön kivonja magát, s le-
| rogy színed előtt. |
rejtekébe vonúlt homály közepén néz
fel reád, kebelekre öszveborúlva
| két boldog alak; |
elrepűle belőllök: angyali álom
játssza ott csak az égi boldogulásnak
| szent érzeteit. |
várja kellemetes varázsidat ott egy
lanyha csókod elébe hengeredő kis
| völgy csermelye, s az |
andalog. - Siet öszve a patakocska
habja, hogyha ezüstös arculatod förd
| rezgő tetején. |
még az Est leesett siralmit is a fű-
szálakon lebegik feléd enyelegve
| a szűz Zephirek. |
hói tornyozatot leverve ha ált'törsz -
üdvözölve köszönti jöttödet a fényt
| nyert hűs levegő; |
csettögő levelén pihenni leszállott
fényke foltodat akkor ollyan igen kész
| ringatni vele. |
a Szerelmese enyhü oldala mellett
álmot urbikoló kis Gerlicehím a
| szűk fészek előtt. |
fényt azon ragyogó bogárka az éjben,
melly tüzet vet amott az elmaradott út
| hökkent fiának. |
tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap
tűzvilága vegyes zajába' kifáradt
| Bölcs agyveleje. |
a szigor temető kereszti között egy
sirhalom tetején szülői után El-
| érzékenyedett. |
csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép
özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt
| pirzöldein ált': |
várja vissza az elrabolt Napot - a ki-
tépetett csemetét - reménye reád! te
| egy Istene vagy! |
mécse a hideg éji borzadozások
gyáva rabjainak! jövel, jövel, óhajt
| hűs pázsitom is. |
rád tekéntek ezen magánybol elázott
arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,
| vedd ált' ez özönt! |
fáradott maradéka majd aluvó szép
Gyilkosom szemein leül Lugosának
| árnyéka között: |
kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd be
játszi álma közé varázs susogással,
| hogy érte folyott. |
Emlékeztetem az olvasót azon tudvalévő dologra, miképpen a Kezdetbeli őseink imádván a Holdat, nem tudták, mellyik Nemben légyen: nyájas és csendes voltárol Leánynak vélték; de minthogy éjjel járkál - tudván az Asszonyi félénkséget - inkább a bátor férjfi nemet gondolták. Innét lett, hogy két nemet tulajdonítottak neki, és egy férjfi köntösbe öltözött Leány képében tisztelték.
