Katona József: Kérdés
Kérdés
Sírbeli csend a nyúgalom rám nézve.
tölt bé az Örök átka felettem,
Végsiralmimat zokogó lantom
mellett keseregve letúrja itt
Véremben könnyimtöl elolt szének
hideg közepette lángol a vad
Homályos szemem függesztvén lombra
dölve hallgatom csak, mint dunnyog
Sír a berek, lankadt sziszergéssel
az esthajnal könnyeit hullatni,
Fásult létemben mártír a lélek,
csak a könny mutatja e sikamon
Ah! ha magad mondod halandónak,
hol az az Isten ki engem eként
| Tetézve |
| hogy lettem. |
| zöld hantom |
| húrjait. |
| csendének |
| nem szavad. |
| egy dombra |
| a szúnyog. |
| nem kés el |
| siratni. |
| hogy élek, |
| arcámon. |
| állj szónak: |
| nem teként??? |
