Katona József: Felelet
Felelet
Mint az éjfélnek óráján
temetőnk ősz kápolnáján
Mint a Kisértet sírásra
csúsztatja el az egymásra
éntőllem is keservemben
elfúltak vérző szivemben
Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,
Nem, zokogja a fergeteg
| a lebbenő árnyékok |
| tolódnak, s nyög hajlékok: - |
| meglapúlt setét liget |
| pergő szellőt, melly üget: |
| minden úgy vonúdik el, |
| báj s öröm míveikkel. |
| Tirán az, ki ezt tette??? |
| lelkemben; felelet: Te. |
