Kölcsey Ferenc: ÁLMATLANUL HEVERT ...
ÁLMATLANUL HEVERT ...
Franciából
Álmatlanul hevert Damét
Szerelme jutván eszébe
Elméjével Chloé felé
Az éjt ölében tölteni
Lángra lobbant a szerelmes,
Szépjének bezárt ajtaján
Chloé, Chloé szelíd leány
Igéreted melyet tevél
A lányka elszédítetett,
S egy ingben amint felkele
Csendesen járj, lassan beszélj
Mert hogyha észrevész atyám
A hű szerelmes nyájason
És szépje gyenge karjai
Ah! nem hiába jártam én
Mert szép Chloémnak karjai
Ha! zeng a pacsirta a Nap
Pásztor ha engemet szeretsz
Csendesen járj, lassan beszélj
Mert hogyha észrevész atyám
| Egy éjszaka |
| Nem nyughatott |
| Szállongozott, |
| Kivánta ő. |
| És felkele, |
| Kopogtata: |
| Hát alszol-e? |
| Megtartod-e? |
| És felkele, |
| Ajtót nyita: |
| Szép pásztorom, |
| Én meghalok. |
| Mellé simult, |
| Közt nyúgodott: |
| Nem hiába, |
| Közt nyugszom én. |
| Feljöttivel, |
| Menj vissza már, |
| Szép pásztorom, |
| Én meghalok. |
Debrecen, 1809. febr. 3.
