Kölcsey Ferenc: BÜSZKE SZÉKEDBEN ...
Égi hölgy, lesben gyakorolt miattad
Szívemet bánat s unalom, könyörgök,
Hogy ne alázzák. |
Hyv imádódnak kegyesen hajoltál,
S elhagyád értem szeretett atyádnak
Isteni házát. |
Hű madárkáid, sebesen röpűltek
Villogó szárnnyal lefelé Olympról
Éteri pályán; |
Égi orcáddal szeliden mosolygván,
Kérdezéd tőlem, mi gyötör s miért hív
Esdekelő szóm? |
Felhevűlt szívem? kinek hév szerelme
Tart megint bájos kötelén? ki hoz bajt
Sappho tenéked? |
És ajándékot maga nyújt ha tőled
Nem veszen, s csókod ha kerűli, csókol,
Bár ne akarjad. |
Bánatim közzűl, s teljesítsed amit
Szívem ohajt, hogy teljesíts, segítvén
Isteni erőddel. |