Kölcsey Ferenc: HARCDÍJ
HARCDÍJ
Palocsay után
| A király nyilt kapuján |
Viadalra készen;
Hölgyeik tiszteletére
Bátran szállnak pályatérre,
Győzteseknek hírök lészen.
| Vidám s ékes mindegyik, |
A választott szíve.
Fényétől szalagbokroknak
Vért, sisak, páncél ragyognak:
Gyöngéd ujjak tarka míve.
| Egy van csak, ki maradoz, |
Földig gyász födé be.
Komoly, csendes üdvezlettel
Száll a páylázók között el,
S vőn kivont kardot kezébe.
| Győzve küzd a bús vitéz, |
Merre csattog harca.
Szép hölgy aranykoszorúval
Int hozzá, de mély borúval
Attól félrefordúl arca.
| A királyi nő felé |
Nem jövék kincs végett,
Rózsa légyen tettem bére,
Távol egy sír keresztére
Hogy tűzhessek hív emléket.
