Komjáthy Jenő: A GETHSZEMÁNI KERTBEN
A GETHSZEMÁNI KERTBEN
Nyugodt a lelkem, mint a tenger
Szélcsöndes nyári éj felén,
Egy árva hullám fodra sem ver
Vizének mélyiből felém,
Kitörni fél, kitörni nem mer,
Mi zajlik átkos belsején.
Mosolygok, és a kín húsomba vág ...
Ó, drága béke, véres olajág!
Szélcsöndes nyári éj felén,
Egy árva hullám fodra sem ver
Vizének mélyiből felém,
Kitörni fél, kitörni nem mer,
Mi zajlik átkos belsején.
Mosolygok, és a kín húsomba vág ...
Ó, drága béke, véres olajág!
Ó, ez az éj, a sír nyugalma,
Mely szörnyeket rejt méhiben!
A békeangyal diadalma,
Ki harcok vérterén pihen.
A síri szellemek hatalma
Leigáz engem íziben.
Mosolygok, bárha lelkem ködbe lát ...
Az éj ködében nyílik egy virág.
Mely szörnyeket rejt méhiben!
A békeangyal diadalma,
Ki harcok vérterén pihen.
A síri szellemek hatalma
Leigáz engem íziben.
Mosolygok, bárha lelkem ködbe lát ...
Az éj ködében nyílik egy virág.
Ó, ez az éj, a sír virága,
Mely örömek hantján terem,
Gyönyörü bár, halál az ára,
Belépti díjad, cinterem!
A sírveremre hajlik ága,
Gyökere málló holttetem,
És gyökerén enyészet férge rág ...
Az én virágom gyászos éjvirág.
Mely örömek hantján terem,
Gyönyörü bár, halál az ára,
Belépti díjad, cinterem!
A sírveremre hajlik ága,
Gyökere málló holttetem,
És gyökerén enyészet férge rág ...
Az én virágom gyászos éjvirág.
Nyugodt a lelkem, bárha boldog
Tudom, hogy nem lesz soha már;
Kínt, szenvedést mosolygva hordok,
De hajh, a szív, szivem kopár!
Imádkozom és elborongok:
Bár múlnék tőlem e pohár!
Lábom siralmak örvényébe hág,
És elsötétül az egész világ.
Tudom, hogy nem lesz soha már;
Kínt, szenvedést mosolygva hordok,
De hajh, a szív, szivem kopár!
Imádkozom és elborongok:
Bár múlnék tőlem e pohár!
Lábom siralmak örvényébe hág,
És elsötétül az egész világ.
Irtózat űz s a mélybe omlok,
Keresni téged, ó, halál!
Föltartja testem sziklahomlok:
"Mily kór, beh kishitű valál!"
Döngik a durva sziklacsontok, -
"Föl, föl Terád még munka vár!"
S lelkem a mennybe küldi sóhaját:
Támadj fel újra, ragyogó világ!
Keresni téged, ó, halál!
Föltartja testem sziklahomlok:
"Mily kór, beh kishitű valál!"
Döngik a durva sziklacsontok, -
"Föl, föl Terád még munka vár!"
S lelkem a mennybe küldi sóhaját:
Támadj fel újra, ragyogó világ!
