Komjáthy Jenő: A MAGASBÓL
Lelkem napfényes álmival;
Alattam sír a kárhozott szél,
Alattam tombol a vihar.
A légkör minden fellege,
Nyomor, kéj, munka zsong fülembe,
De csak mint elhaló rege.
Mi lent ujjong, az itt nem él,
Nem hatol ide vad kiáltás,
S a bosszu keze föl nem ér.
A fájdalom, a kín zene,
A gyűlölet nem lát idáig,
Sem az irígység rőt szeme.
Harmattá tisztul itt a könny,
Mi ottan kéj, itt fönnenérzés,
Nyugalom itt, mi ott közöny.
Itt mélyehatlan szenvedély,
Mi ottan álom, tünde ábránd,
Itt mint való költészet él.
Mély itten az, mi ott magas,
A mennybe visz, mi ottan örvény;
Itt fönn gyönyör, mi lenn vigasz.
Dallam a tett és tett a vágy,
Az akarat: erő, s a szellem
Lehére kél egy új világ.
Lelkem napfényes álmival;
Alattam sír a kárhozott szél,
Alattam tombol a vihar.