Komjáthy Jenő: MÚZSÁMHOZ
Amely az élethez füzött;
Tied leszek, tied egészen,
Legyek koldus és számüzött!
Loboghatnak a csillagok,
Fényük hiába pazarolják,
Én már csak a tied vagyok!
El nem csábíttok engemet,
S ti lobogó, szilaj talányok,
Ábrándos, mélytüzű szemek!
Sokáig voltam hűtelen,
Bocsáss meg, Múzsa, ne fakasszon
Haragra elmúlt életem!
Lángerejével pótolom,
Mint egy elátkozott királyfit,
Dicsőbb életre csókolom.
Dalomra pezsdül és ragyog,
Fölemelem a porba hulltat,
A fájdalomban gazdagot.
Átérezem és megálmodom;
Az örök dicsőség derengő
Fényében fürdik homlokom.
Hatalmam, üdvöm, mindenem!
Dicsőbb a büszke csillagoknál,
És édesb, mint a szerelem!
Loboghatnak a csillagok:
Fényük hiába pazarolják,
Örökre a tied vagyok!