Komjáthy Jenő: CSAK TÖREDÉK
Lelkemből egy kicsiny darab.
Kiket szerettem, kikbe bíztam,
Elmetszék ihlett szárnyamat.
Nem számitám a perceket;
Az Ideált követni híven
Rögeszme volt csak, meglehet.
A gúnyt, a gyilkos haragot:
Balsorsomat méltón zenélték
A méla, csüggedt dallamok.
Virágos, ifju lelkemet:
Nem csoda, ha belőle kúszált,
Összhangtalan szók zengenek.
Mit énekeljek és hogyan?
Avagy kegyetlen szenvedéllyel
Sirassam el, mi veszve van?
Kisértethangu sziklafal,
Belőle mégse kél hamis hang,
Még akkor is magára vall.
Az elpazallt üdv éveit,
És dúlt szivemmel álmodom meg,
A hír sugára hogy' hevit.
Övezz körül, hajolj fölém!
Ringasd az álmok méla hősét
Hűs árnyaid szentelt ölén!
Az, amiért dicsvágy hevűl:
Nevem hírharsonák vegyék föl -
Vagy a világ romokba dűl!