Komjáthy Jenő: DON JUAN BÁNATA
DON JUAN BÁNATA
Nincs tiszta üdv a vérgyönyörben!
Mi hevitett, nem tiszta láng.
Belátom bútól összetörten:
Bűn volt ölelnem földi lányt.
Mi hevitett, nem tiszta láng.
Belátom bútól összetörten:
Bűn volt ölelnem földi lányt.
Mert földi láng szolgái voltak,
El fog száradni két karom,
Testem atómi szétoszolnak,
Széthull, elzüllik alakom.
El fog száradni két karom,
Testem atómi szétoszolnak,
Széthull, elzüllik alakom.
Halált leheltem ajkaikrul
S most az enyészet sírni hajt;
De gyásztörvénye meg nem indul,
Nem érti a könnyet, sohajt.
S most az enyészet sírni hajt;
De gyásztörvénye meg nem indul,
Nem érti a könnyet, sohajt.
Kiket karom ölelt, velem most
Mint villik sírba lejtenek;
Fúria-haddá lett a pajkos,
Enyelgő, víg leánysereg.
Mint villik sírba lejtenek;
Fúria-haddá lett a pajkos,
Enyelgő, víg leánysereg.
Kacagva lejt a kéj leánya
Velem a nyitott sír felé.
Csillámló jelmezét lehányta,
Csábékeit levetkezé.
Velem a nyitott sír felé.
Csillámló jelmezét lehányta,
Csábékeit levetkezé.
Egy rém vigyorg csupán szemembe,
Csontváz-karok ölelnek át,
Egy rém vigyorg, reám lehelve
A temetők gyilkos szagát.
Csontváz-karok ölelnek át,
Egy rém vigyorg, reám lehelve
A temetők gyilkos szagát.
Halált leheltem ajkaikrul,
Lángszívem a kéjsírba halt.
Gyásztörvény ez, mely meg nem indul,
S jéggé fagyaszt könnyet, sohajt.
Lángszívem a kéjsírba halt.
Gyásztörvény ez, mely meg nem indul,
S jéggé fagyaszt könnyet, sohajt.
