Komjáthy Jenő: KÉRDÉS
És van-e mégis nyomorúltabb
E koldus-gazdag földtekén,
Miként az álmok fejedelme,
A vágyak óriása, én?
Korlátlan úr s alattvalói
Az álmok ragyogó hada,
A gondolatok milliárdja,
Az eszmék fényes csapata.
S ő jár mezítelen, kifosztva,
Álmok fölött korlátlan úr;
Örök magányban, mély borúban
Jár nesztelen, látatlanúl.
Ki rejtve fut be büszke pályát,
Hatalmas ismeretlen ő;
Nem ismeri még önmagát sem
A láthatatlan szervező.
Börtönbe sínlő végtelenség,
Te pont, melynek határa nincs,
S minek mélyébül egy világ biralma
Ragyogva kél, ha egyet intsz?!
Ki enyhülést hiába koldulsz
Örökvaló szerelmedért?!
Mi haszna dús, mi haszna minden,
Ha senki, senki meg nem ért?!
A lelki szem a lelki napba
Sokáig nézve megvakul.
Lélek se képes elviselni
A szörnyű fényt bántatlanul.
És van-e mégis nyomorúltabb
E koldus-gazdag földtekén,
Miként az álmok fejedelme,
A vágyak óriása, én?