Kosztolányi Dezső: Ha volna egy kevés remény
Ha volna egy kevés remény
Ha volna egy kevés remény,
a lelketek megmenteném,
ti drága-drága szentek,
a lelketek megmenteném,
ti drága-drága szentek,
kik ültök otthon tétován
az elhagyott szobák során
s este sétálni mentek.
az elhagyott szobák során
s este sétálni mentek.
De nincs remény, de nincs remény,
az élet az kemény, kemény,
én száz mértföldre estem.
az élet az kemény, kemény,
én száz mértföldre estem.
Mi segítsen az életen,
varázsszer ott fönn sem terem
a bűvös Budapesten.
varázsszer ott fönn sem terem
a bűvös Budapesten.
Jaj, barna, csúnya bútorok...
gipsz-szobrok... sírva bódorog
itt az a régi gyermek.
gipsz-szobrok... sírva bódorog
itt az a régi gyermek.
Mi volt valaha tiszta rend,
énnekem fáj és bárha szent,
hiszem most őrületnek.
énnekem fáj és bárha szent,
hiszem most őrületnek.
Hogy éltek itten, kedvesek?
Sopánkodtok: "Megint esett...",
de a nap is süt, untig.
Sopánkodtok: "Megint esett...",
de a nap is süt, untig.
Az örömötök annyi csak,
hogy egy kismacska néhanap
az öletekbe ugrik.
hogy egy kismacska néhanap
az öletekbe ugrik.
Becéztek minden kicsikét,
aranyhalat, kutyát, csibét,
mi gyönge és szegényke.
aranyhalat, kutyát, csibét,
mi gyönge és szegényke.
Szóltok: "Képzeld csak, édesem,
multkor meggyszósz volt, édesen,
mint valaha, hat éve."
multkor meggyszósz volt, édesen,
mint valaha, hat éve."
Az esemény... Mi esemény?
Az, hogy kisült a sütemény
s megáll egy úri, ringó
Az, hogy kisült a sütemény
s megáll egy úri, ringó
kocsi a házatok előtt
és hogy jó a barackbefőtt
és hogy megért a ringló.
és hogy jó a barackbefőtt
és hogy megért a ringló.
Olykor mulatság, Anna-bál,
a kis tó tündérfényben áll,
ladik hasítja rengve.
a kis tó tündérfényben áll,
ladik hasítja rengve.
Ha látom is, nem látom én,
odaviszem az átkom én
és fáj a zaja-csendje.
odaviszem az átkom én
és fáj a zaja-csendje.
A városházán ragyogó
piros-fehér-zöld lobogó,
és ha feketét láttok:
piros-fehér-zöld lobogó,
és ha feketét láttok:
"Ki halhatott meg?" kérditek,
a szívetek nem érti meg
és elfagy tőle szátok.
a szívetek nem érti meg
és elfagy tőle szátok.
Most már az este lehajolt,
a park felett sétál a hold
s a Kossuth-utcán porzó,
a park felett sétál a hold
s a Kossuth-utcán porzó,
zöld ködbe jár az úri nép,
hallgatja a cigányzenét
és áll az esti korzó.
hallgatja a cigányzenét
és áll az esti korzó.
A holdat látom égni még
s a régi még, a régi még,
a régi-régi hold még.
s a régi még, a régi még,
a régi-régi hold még.
Apám, anyám, öreganyám,
kishúgom, bár - mint hajdanán -
én is a régi volnék.
kishúgom, bár - mint hajdanán -
én is a régi volnék.
Mert vén Szabadka, áldalak,
mit hosszú, bús évek alatt
hittem sorsnak, hazának,
mit hosszú, bús évek alatt
hittem sorsnak, hazának,
te álom voltál és regény,
poros hársfája "A szegény
kisgyermek panaszá"-nak.
poros hársfája "A szegény
kisgyermek panaszá"-nak.
Ti meg, jó lelkek, éljetek,
már nem lehetek véletek
s nem látom soha többé,
már nem lehetek véletek
s nem látom soha többé,
hogy vési a szobrász idő
a búsító, a békitő
arcotok csúnya tömbbé.
a búsító, a békitő
arcotok csúnya tömbbé.
Csak azt tudom, hogy hat felé
kimentek majd a gyors elé,
nem vágytok semmi másra
kimentek majd a gyors elé,
nem vágytok semmi másra
és nézitek, a pesti gyors
hogy vágtat el, mint messzi sors,
új és új állomásra.
hogy vágtat el, mint messzi sors,
új és új állomásra.
1914
