Kosztolányi Dezső: Már elmondtam, mint kezdtem el
most elmondom, mint vesztem el.
a vállamon a férfikor.
s a bor, a bor is savanyú.
mert fú a szél künn hívesen.
A fák zúgnak: harmincöt év.
a gyermekkort, most rettegek.
haragvó purgatórium.
a vénség jő el, a pokol.
de lefelé visz minden út.
lerokkanás és elmulás.
vallok tinektek, emberül.
dalolj szivem most, mint a föld.