Kosztolányi Dezső: A VÁROSI HALOTTASHÁZNÁL
A VÁROSI HALOTTASHÁZNÁL
Walt Whitman
A városi halottasháznál a kapuban,
amint céltalanul ballagok, futva a zajtól,
kíváncsian megállok, s egyszerre íme egy árva hullát,
egy szegény, holt kéjleányt hoznak.
Testét közönyösen leteszik, ott fekszik a nyirkos
Az isteni nőt, a testét látom csak, a testét bámulom,
a házat, mely egykor szenvedélytől és szépségtől zajogott,
sem a hideg csendet, sem a szájából csöpögő vizet, sem
csak e házat látom - a csodálatos házat - e fínom
e halhatatlan házat, mely több, mint a világ összes házsora!
Több, mint fönséges alakokkal ékes, fehér dómos kapitólium,
e kis házat látom csak, mely több, mint minden - e
Szép, borzalmas rom - a lélek vára - maga a lélek,
elhagyott, kikerült ház - remegő ajkaimról vedd e
vedd e könyűt, melyet teérted hullajtok,
szerelem halott háza - őrültség és bűn összeroskadt,
Élet háza, egykor beszédes és nevető - de ma szegény ház,
hónapokig, évekig visszhangos, rangos ház, de ma halott,
amint céltalanul ballagok, futva a zajtól,
kíváncsian megállok, s egyszerre íme egy árva hullát,
egy szegény, holt kéjleányt hoznak.
Testét közönyösen leteszik, ott fekszik a nyirkos
| tégla-kövezeten. |
a házat, mely egykor szenvedélytől és szépségtől zajogott,
| mást nem is veszek észre, |
| a halálnak illatát, |
| szép házat - e romot! |
Több, mint fönséges alakokkal ékes, fehér dómos kapitólium,
| vagy mint az ódon, magasan ívezett székesegyházak, |
| szegény, nyomorult házat! |
elhagyott, kikerült ház - remegő ajkaimról vedd e
| lehelletet, |
szerelem halott háza - őrültség és bűn összeroskadt,
| összeomlott háza. |
| halott ház, |
| halott, halott. |
