Kosztolányi Dezső: AZ ŐRÜLET ÉS ÖRÖM ÓDÁJA
AZ ŐRÜLET ÉS ÖRÖM ÓDÁJA
Walt Whitman
Órája az őrületnek és örömnek! Ó, szörnyű! Ó, ne zárj
(Mi zuhog felém így áradatokban?
Mi az én ujjongásom villámok és dühöngő szelek között?)
| börtönödbe. |
Mi az én ujjongásom villámok és dühöngő szelek között?)
Ó, hogy iszom a misztikus deliriumokat s mélyebben
Ó, vad és édes szaggatások! (Rátok hagyom ezeket,
s elmesélem tinektek tanulságul, ó, vőlegény,
| mint bárki más! |
| gyermekeim, |
| menyasszony). |
Ó, hogy a tied vagyok, bárki is vagy te és hogy te az
Ó, visszatérés, új Paradicsom! Te női, te szemérmetes!
Ó, hogy közelembe vonhatlak, hogy ajkaidra lehelhetem
Ó, a megfoghatatlanság, a háromszor bogozott csomó,
a mély és sötét mocsár, ma mind világos, egy se rejtély!
Ó, hogy siethetek itt, a nagy térben, a sok-sok
| enyém vagy, dacolva a világgal! |
Ó, hogy közelembe vonhatlak, hogy ajkaidra lehelhetem
| a neked rendelt férfi első csókját. |
a mély és sötét mocsár, ma mind világos, egy se rejtély!
Ó, hogy siethetek itt, a nagy térben, a sok-sok
| levegőben! |
Csakhogy eltűnnek az előbbi kötelékek és szokások
s feloldom én az enyéimet, te a tiéidet.
Csakhogy megtalálom az új, nem is sejtett önfeledtséget
a Természet legjobbjával!
Csakhogy levették szájamról a pecket!
Csakhogy már érezem: ma, vagy bármikor, elég vagyok,
így, ahogy vagyok.
s feloldom én az enyéimet, te a tiéidet.
Csakhogy megtalálom az új, nem is sejtett önfeledtséget
a Természet legjobbjával!
Csakhogy levették szájamról a pecket!
Csakhogy már érezem: ma, vagy bármikor, elég vagyok,
így, ahogy vagyok.
Ó, ritka, sose érzett gyönyör! Ó, álmok önkívülete!
Megszabadulni teljesen mások horgonyától s kapcsaitól!
Szabadon járni! szabadon szeretni! szétverni
Megszabadulni teljesen mások horgonyától s kapcsaitól!
Szabadon járni! szabadon szeretni! szétverni
| kíméletlenül, veszélyesen! |
Szeretkezni, törve a faggatózásokkal, a meghívásokkal!
Felszállani, a nekem rendelt szerelem mennyébe ugrani!
Megmámorosodva lebbenni oda!
Elveszni, ha kell!
S az élet maradékát egy óra teljével és szabadságával
táplálni,
egy rövid óra őrületével és örömével.
Felszállani, a nekem rendelt szerelem mennyébe ugrani!
Megmámorosodva lebbenni oda!
Elveszni, ha kell!
S az élet maradékát egy óra teljével és szabadságával
táplálni,
egy rövid óra őrületével és örömével.
