Kosztolányi Dezső: INEZHEZ
hisz vissza nem mosolyghatok:
ó adja ég, ne sírj sosem te,
ha könny nem enyhíti bajod.
marják e bús, ifju szivet?
Hiába - nyitját nem találod,
búmat te meg nem enyhited.
nem bárgyú hírt esdeklek én,
hogy ócsárlom most a jelen bajt
s a kincseim mind elvetém:
mit nézek, érzek, hallgatok.
A Szép se vigasz lomha búmnak;
szemed sugára is halott.
üldözte a bolygó zsidót;
mely nézni sem mer a síron tul
s nem várhat addig semmi jót!
Messzire vinném átkomat,
de sarkon űz egy vad kalandor,
a lét-üszök - a Gondolat.
mit én eluntan hagytam el;
bár álmodozna lázba mindég,
s ne kelne a valóra fel!
s bút látok a megjárt uton;
csak az vigasztal, hogy a földön
a legszörnyübbet már tudom.
ne bánts te, jobb, ha álmodol:
ne tépd le szívemről a lárvám,
alatta tátong a pokol.