Kosztolányi Dezső: A MULANDÓSÁG TERZINÁI
A MULANDÓSÁG TERZINÁI
Hugo von Hofmannsthal
Lehelletük még az arcomba rebben:
hogyan lehet, hogy édes napjaink
eltűntek, a szeleknél sebesebben?
hogyan lehet, hogy édes napjaink
eltűntek, a szeleknél sebesebben?
Ez oly panasz, mit halandó nem ér fel -
s jaj, fogcsikorgatás rá béna mind:
hogy minden mállik-múlik minden évvel.
s jaj, fogcsikorgatás rá béna mind:
hogy minden mállik-múlik minden évvel.
S hogy ennen-Énem, a szabad, a hűtlen
egy kisfiúból nő ki s nappal-éjjel
mint kósza, idegen be jár körültem.
egy kisfiúból nő ki s nappal-éjjel
mint kósza, idegen be jár körültem.
S hogy: százak óta éltem már magam
és őseim halotti köntösükben
egyek velem, akár ennen-hajam.
és őseim halotti köntösükben
egyek velem, akár ennen-hajam.
Egyek velem, akár ennen-hajam.
