Kosztolányi Dezső: KORA TAVASZ
KORA TAVASZ
Hugo von Hofmannsthal
A szél tovalebben
a puszta fasorba,
s titkot visz a csenden
az éjbe sodorva.
a puszta fasorba,
s titkot visz a csenden
az éjbe sodorva.
Amerre ma sírnak,
eltáncol a szellő
és balzsamos írnak
hajunkba lehell ő.
eltáncol a szellő
és balzsamos írnak
hajunkba lehell ő.
Lerázta az ákác
szirmát, ki se feslett,
hűtötte az ádáz
lázat, mi heves lett.
szirmát, ki se feslett,
hűtötte az ádáz
lázat, mi heves lett.
A puszta, a szűzi
allén tovaszárnyal
az árnyakat űzi
és játszik az árnnyal.
allén tovaszárnyal
az árnyakat űzi
és játszik az árnnyal.
Körötte az éji
rét illata repdes,
suttogva kiséri
s az éjszaka csendes.
rét illata repdes,
suttogva kiséri
s az éjszaka csendes.
Érinti lehével
a víg nevetőket
bolyongja az éber
és puha mezőket.
a víg nevetőket
bolyongja az éber
és puha mezőket.
A fuvola ajkán
sírt-rítt dala lágyan
és látta a halvány
alkonyt, bibor ágyban.
sírt-rítt dala lágyan
és látta a halvány
alkonyt, bibor ágyban.
Szobánkba beszállva
halk dalt rebeg, édest,
ing-ring a homályba,
kioltva a mécsest.
halk dalt rebeg, édest,
ing-ring a homályba,
kioltva a mécsest.
