Kosztolányi Dezső: AZ OLVASÓ
AZ OLVASÓ
Rainer Maria Rilke
Ki ismeri őt, aki messze néz el
az életéből s más életre néz,
melyet csupán az oldalak merész,
gyors forgatása tör meg a neszével?
az életéből s más életre néz,
melyet csupán az oldalak merész,
gyors forgatása tör meg a neszével?
Még anyja sem tudná, hogy itt ki olvas
lelkétől ittas szókat. Mit tudod,
te, ki csak órák óta látod e nyugodt
fejet, mi tűnt el, míg fölnéz a holdas
lelkétől ittas szókat. Mit tudod,
te, ki csak órák óta látod e nyugodt
fejet, mi tűnt el, míg fölnéz a holdas
magányából: mindent magára véve
mi lenn a könyvben állott, a lapokban,
nem akarat, adás van a szemébe,
amint a tele-kész világra koppan:
mintjátszó gyermek, álmok égi mása,
kit a való egyszerre csak elorz,
s ocsúdik, ám nyugalmas arcvonása
balog marad és mindörökre torz.
mi lenn a könyvben állott, a lapokban,
nem akarat, adás van a szemébe,
amint a tele-kész világra koppan:
mintjátszó gyermek, álmok égi mása,
kit a való egyszerre csak elorz,
s ocsúdik, ám nyugalmas arcvonása
balog marad és mindörökre torz.
