Kosztolányi Dezső: A LABDA
A LABDA
Rainer Maria Rilke
Te Gömbölyű, mely két kéz melegét
tovább adod, röpülve, untalan,
mint a sajátod; az suhant beléd,
mi illanó s a tárgyba súlytalan,
tovább adod, röpülve, untalan,
mint a sajátod; az suhant beléd,
mi illanó s a tárgyba súlytalan,
még nem dolog, de már elég dolog,
hogy innen, a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog:
te röpülés és leesés között
hogy innen, a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog:
te röpülés és leesés között
még tétovázó, ami, hogyha száll,
mint hogyha vinné ernyedetlenül,
föl, a dobást - s ha hullik és ha áll,
mint hogyha vinné ernyedetlenül,
föl, a dobást - s ha hullik és ha áll,
a játszóknak helyet mutat felül
s egyszerre ő lesz a csoport urává,
mely átalakul új táncfigurává,
s egyszerre ő lesz a csoport urává,
mely átalakul új táncfigurává,
majd várva, vágyva olthatatlanul,
a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull.
a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull.
