Kosztolányi Dezső: BRUGES
BRUGES
Stefan Zweig
Itt ódon és dús paloták a házak,
az este nedves, bús fátyola lóg.
A csöndes utakon már zaj se lázad,
mint ünnepestéken olyan kopárak,
hogy hazamentek már a mulatók.
az este nedves, bús fátyola lóg.
A csöndes utakon már zaj se lázad,
mint ünnepestéken olyan kopárak,
hogy hazamentek már a mulatók.
A kapuzárán, a rozsdás kilincsen
már nem motoz és nem kopog a kéz,
a vén templomtoronynak fénye sincsen,
itt minden senyved a ködös bilincsen
s a bánat mély-mély tengerébe vész.
már nem motoz és nem kopog a kéz,
a vén templomtoronynak fénye sincsen,
itt minden senyved a ködös bilincsen
s a bánat mély-mély tengerébe vész.
Falak fülkéjében búsan mereng rád
egy porladó és vézna kőalak,
hallgatva, titkosan néz, és ha meglát,
füledbe súg egy agg, kopott legendát
és elbúsítja a vén utakat.
egy porladó és vézna kőalak,
hallgatva, titkosan néz, és ha meglát,
füledbe súg egy agg, kopott legendát
és elbúsítja a vén utakat.
