Kosztolányi Dezső: PARASZTLOVAK
PARASZTLOVAK
Berthold Viertel
A parasztlovakat gyakran nézem, midőn
a csarnokok felé baktatnak éj-időn.
a csarnokok felé baktatnak éj-időn.
És amikor megállanak
a mázsasúlyú éj alatt,
olyanok, mint a bús föld, mint a szörnyek.
De amikor mennek botolva,
kocsit cepelve, robotolva,
hátuk kemény, fönséges ívbe görbed
a mázsasúlyú éj alatt,
olyanok, mint a bús föld, mint a szörnyek.
De amikor mennek botolva,
kocsit cepelve, robotolva,
hátuk kemény, fönséges ívbe görbed
Ez úgy megy, hogy zihál s meg is ráng,
mellette mélán csüng az istráng.
mellette mélán csüng az istráng.
Kocsisa szundít, a törekvő
ló csak lohol és lóg a gyeplő;
híven kocog, méterre méter,
a sáros földet egyre túrva,
mint egy munkás, ki jó, ki durva
és úgy hívják: János, vagy Péter.
ló csak lohol és lóg a gyeplő;
híven kocog, méterre méter,
a sáros földet egyre túrva,
mint egy munkás, ki jó, ki durva
és úgy hívják: János, vagy Péter.
