Kosztolányi Dezső: EPIGRAMMÁK Karl Kraus
EPIGRAMMÁK
Karl Kraus
Karl Kraus
A REPÜLŐ
Az arzenálokat sohase bántja,
de pompásan lő a gyerekszobákra.
Ha egyenesen a gyerekre lő,
tán az ágyút is eltrafálja ő.
de pompásan lő a gyerekszobákra.
Ha egyenesen a gyerekre lő,
tán az ágyút is eltrafálja ő.
ISTEN NEVÉBEN
Ha számlákat irkálnak és ha győznek,
A háborút és az üzleti könyvet
| az égre esd föl mindegyik. |
| Isten nevében vezetik. |
EGY STRATÉGÁNAK
A hírre bármilyen kaland jó,
keresd akármilyen alakban.
Mert oly sok-sok ember halandó,
majd te leszel még halhatatlan.
keresd akármilyen alakban.
Mert oly sok-sok ember halandó,
majd te leszel még halhatatlan.
ALKALMASOK ÉS ALKALMATLANOK
Az emberiség fája furcsa fa,
kertészei úgy rendelik keményen,
hogy megfordítva éljen
és erre legbüszkébb a fa maga:
zöld levele lehull a sárba
és megmarad a sárga.
kertészei úgy rendelik keményen,
hogy megfordítva éljen
és erre legbüszkébb a fa maga:
zöld levele lehull a sárba
és megmarad a sárga.
A NAPI JELENTÉS
Vajjon hogy estek el, milyen csatán?
Rohamra ment ez és nem volt szerencsés?
Azt a pergőtűz lekaszálta tán?
Mit mond az aznapi jelentés?
"Ma nincs jelenteni való."
Rohamra ment ez és nem volt szerencsés?
Azt a pergőtűz lekaszálta tán?
Mit mond az aznapi jelentés?
"Ma nincs jelenteni való."
AZ ISTENEK SZEREPCSERÉJE
A régi istenek nyugton ma sem maradnak,
Újabban Merkur istene a hadnak
| nincs vége-hossza a pereskedésnek: |
| s a marcona Mars a kereskedésnek. |
A HŐSI HALÁLRÓL
Kimenni a csatamezőre
Csak az a kínlódás előtte:
| és a vérnek csorogni kell. |
| a halálért is ácsorogni kell. |
ÖREG TANÁROMHOZ
Henricus Stephanus Sedlmayer
Karl Kraus
Úgy láttalak, mint ifjukoromba, rég,
fehér fejeddel, fürge tekinteted
egy hangzót keresett a légben,
mit hebehurgya diák elvesztett.
fehér fejeddel, fürge tekinteted
egy hangzót keresett a légben,
mit hebehurgya diák elvesztett.
Ekkor kihívsz egy más nebulót hamar
s mikor az ümmög, ő se találja meg,
méltatlankodva szólsz reája
durvaszivű, ki ilyet se fog fel.
s mikor az ümmög, ő se találja meg,
méltatlankodva szólsz reája
durvaszivű, ki ilyet se fog fel.
Szelíd s kemény volt leckeidőn szived,
mindig szeretted a tanulóidat,
de náluk is jobban szeretted
árva szavak szomorú betűjét.
mindig szeretted a tanulóidat,
de náluk is jobban szeretted
árva szavak szomorú betűjét.
Latin és német: erre tanítottál,
de a latinból tudtam a németet,
mily német volt, mikor tevéled
kedves Ovidiusod tanultam.
de a latinból tudtam a németet,
mily német volt, mikor tevéled
kedves Ovidiusod tanultam.
Mert hajh, a német, arra nem állt fejem.
Nem volt elég szóm s nem sikerült sehogy,
hogy a tavaszt, mit még csak éltem,
több lapon át ecsetelni kellett.
Nem volt elég szóm s nem sikerült sehogy,
hogy a tavaszt, mit még csak éltem,
több lapon át ecsetelni kellett.
Ovidius se tudna bizony ilyet,
még Goethe sem, egy óra kevés idő -
mint tudná a kis gimnazista,
hogyha szegényke nem ujságíró?
még Goethe sem, egy óra kevés idő -
mint tudná a kis gimnazista,
hogyha szegényke nem ujságíró?
Érezted ezt, te, drága professzorom,
lágyan kimélted árva diákodat
s németből sose buktatál meg,
mert a latinba jelesre álltam.
lágyan kimélted árva diákodat
s németből sose buktatál meg,
mert a latinba jelesre álltam.
Így mentem át én, majd törekedtem is,
hisz éreztem, hogy sokkal adós vagyok,
s a német dolgozattal egykor
még örömet szerezek tenéked.
hisz éreztem, hogy sokkal adós vagyok,
s a német dolgozattal egykor
még örömet szerezek tenéked.
Ha nyolc s kilenc közt németül úgy tudok,
miként latinul tíz s tizenegy között,
horáci versben ezt az ódát
el se tudom sohasem dalolni.
miként latinul tíz s tizenegy között,
horáci versben ezt az ódát
el se tudom sohasem dalolni.
Vedd hát e versem, mint diligentiát.
Arcod szelíd a képzeletem ködén,
a képed, a szavad enyém még,
mintha ma is közeledben ülnék.
Arcod szelíd a képzeletem ködén,
a képed, a szavad enyém még,
mintha ma is közeledben ülnék.
Most újra itt vagy, férfiasan-finom
kezed simítja homlokodat, busan,
tán ápolsz épp egy nagybeteg szót -
szent hivatás e silány világban.
kezed simítja homlokodat, busan,
tán ápolsz épp egy nagybeteg szót -
szent hivatás e silány világban.
Fejed lecsüng már, ámde magasra tör
a szellemed még, láttalak a minap
az iskolánk felé s úgy érzem,
hogy te vezetsz ma is iskolába.
a szellemed még, láttalak a minap
az iskolánk felé s úgy érzem,
hogy te vezetsz ma is iskolába.
Hová tekint, mondd, elboruló szemed?
Ez elveszett kort nyelvre tanítod-e?
Még mostan is? Kövesd a példám
és a jelennek is adj szekundát!
Ez elveszett kort nyelvre tanítod-e?
Még mostan is? Kövesd a példám
és a jelennek is adj szekundát!
