Kosztolányi Dezső: HÁROM CIGÁNY
HÁROM CIGÁNY
Nikolaus Lenau
Három cigányt láttam egyszer
öreg fűzfa alatt,
míg kocsim a poros úton
üggyel-bajjal haladt.
öreg fűzfa alatt,
míg kocsim a poros úton
üggyel-bajjal haladt.
Egyik hegedült magában,
körötte a puszta,
a pirosló esthajnalban
húzta, egyre húzta.
körötte a puszta,
a pirosló esthajnalban
húzta, egyre húzta.
Másik, pipával agyarán,
bámulta a füstöt,
nem is lehet ilyen boldog
se király, se püspök.
bámulta a füstöt,
nem is lehet ilyen boldog
se király, se püspök.
A harmadik lágyan aludt,
a cimbalma kint állt,
cimbalmán a szél futkosott,
szívén álom hintált.
a cimbalma kint állt,
cimbalmán a szél futkosott,
szívén álom hintált.
Cifra-foltos rossz ruhája
volt itt mindahánynak,
de ők jajnak, földi bajnak
mégis fittyet hánynak.
volt itt mindahánynak,
de ők jajnak, földi bajnak
mégis fittyet hánynak.
Tőlük tudom, hogy az élet
bús torát hogy üljük:
elfüstöljük, elalusszuk
és elhegedüljük.
bús torát hogy üljük:
elfüstöljük, elalusszuk
és elhegedüljük.
Ment a kocsim, de sokáig
tekintgettem rájuk,
nézegettem sötét hajuk,
füstfogta orcájuk.
tekintgettem rájuk,
nézegettem sötét hajuk,
füstfogta orcájuk.
