Kosztolányi Dezső: AMIT ÉN SZERETEK
AMIT ÉN SZERETEK
Felix Dörmann
Szeretem a hervatag ajkú
szeretem azt, kit a vad bú,
| nárciszt, ha a szirma bibor, |
| a sors s a harag letipor. |
Szeretem azt, aki sápadt,
akikben az alkonyi lángnak
| a bús-szemü asszonyokat, |
| haló tüze sose lohad. |
Szeretem a puszta kigyóit,
a dalt, mibe sírva vivódik
| mert mind hűs, síma, ravasz; |
| egy messze halál-panasz. |
Szeretem a büszke smaragdot,
szeretem, ha sugárzik a partfok
| oly szívtelen és halavány; |
| a kékszinü hold sugarán. |
Szeretem, ha a bánatos illat
Szeretem, ha a fellegekig hat
| vad, részegitő, nehéz. |
| a vízen a fekete vész. |
Szeretem, szerelemmel imádom,
Az én csodaárva világom,
| amit senkise szeret. |
| mindazt, ami furcsa, beteg. |
