Kosztolányi Dezső: PIETÁ
PIETÁ
Rainer Maria Rilke
Így látom, Jézus, lábad újra mostan,
mely egy ifjúnak lába volt még hajdan,
mikor kezembe véve sírva mostam;
milyen zavartan reszketett e hajban,
mint tejfehér vad a bokorba, halkan.
mely egy ifjúnak lába volt még hajdan,
mikor kezembe véve sírva mostam;
milyen zavartan reszketett e hajban,
mint tejfehér vad a bokorba, halkan.
Így látom tested, mit még nem szerettem
s ez az első szerelmes éjszakánk.
Sosem feküdtünk össze még mi ketten
s most a tömeg bámul, vigyázva ránk.
s ez az első szerelmes éjszakánk.
Sosem feküdtünk össze még mi ketten
s most a tömeg bámul, vigyázva ránk.
És a kezed véredbe van fürösztve -:
jaj, nem őrjöngő fogam marta össze.
Szived nyitott, akárki bemehet:
azt hittem, csak enyém e bemenet.
jaj, nem őrjöngő fogam marta össze.
Szived nyitott, akárki bemehet:
azt hittem, csak enyém e bemenet.
Most fáradt vagy s fáradt szád nem figyel,
nem szomjúhozza jajtól ájuló szám -
Ó Jézus, Jézus, mikor mult el órám?
Milyen csodásan pusztulunk mi el.
nem szomjúhozza jajtól ájuló szám -
Ó Jézus, Jézus, mikor mult el órám?
Milyen csodásan pusztulunk mi el.
