Kosztolányi Dezső: SZERELMES DAL
SZERELMES DAL
Rainer Maria Rilke
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég-elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég-elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuvall.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó égi dal.
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuvall.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó égi dal.
