Kosztolányi Dezső: VACSORA
VACSORA
Rainer Maria Rilke
A végtelen bujkál körünkbe. Hol van,
ki tudja a nagy s kis erők sorát?
Nem láttad-e a köznapi gomolyban
a fényes hátteren a vacsorát:
ki tudja a nagy s kis erők sorát?
Nem láttad-e a köznapi gomolyban
a fényes hátteren a vacsorát:
hogy ülnek ottan, hogy nyújtják a tálat,
hogy nyugszanak el búsan az evők.
Kezükbe jelkép ébred és csodálat,
nem is sejtik, hogy mit mívelnek ők,
hogy nyugszanak el búsan az evők.
Kezükbe jelkép ébred és csodálat,
nem is sejtik, hogy mit mívelnek ők,
s új szókkal ösztönzik egymást örökkön,
hogy igyanak, kenyeret osszanak,
mert minden ember, aki él a földön,
kissé időzik s elmegy hallgatag.
hogy igyanak, kenyeret osszanak,
mert minden ember, aki él a földön,
kissé időzik s elmegy hallgatag.
És nincs-e mindíg köztük, aki bútul
görnyedt szüleit megtagadja rútul,
hajlott koruk és éveik miatt?
(Eladni őket már ma nem divat.)
görnyedt szüleit megtagadja rútul,
hajlott koruk és éveik miatt?
(Eladni őket már ma nem divat.)
