Kosztolányi Dezső: A BÁBELI TORONY
Sánc sáncra és toronyra a torony!
Vén ég, elérünk majd és akkoron
kék íveddel kezünk nevetve packáz.
Föl, föl magasba! Az ember nyomul
s az ég azúr-üvegjén sárnyomul
otthagyja karcát majd a vascipő-szeg.
hiába bölcs elem, szárnyas művészet -
amint megyünk, az ég távolba pattan.
vérünkbe roskadunk, ledől a Bábel
s megfulladunk a fojtó nyelvzavarban.