Kosztolányi Dezső: TENGERÉSZEK A TEMETŐBEN
s csalit |
Társával a sír mélyiben
pihen, |
szegény, |
Barátja, ha szép az idő,
kijő |
szülő |
és csontja a friss könnyűtűl
üdül, |
a szám, |
A szenvedés, a halk-szavú
s a bú, |
akin |
s a mély vizekbe egyedül
ledül |
csak a |
S ragadja teste hallgatag
a hab, |
s csalit |
Társával a sír mélyiben
pihen |