Kosztolányi Dezső: A KÖNNY VEGYELEMZÉSE
mint ahogy a villámos, kormos égen
eltűn a felleg az esőbe szépen;
ó könny, te enyhe, te szelid mosoly,
mint a nap, amely a viharba vissza-
tekint és a szivárvány fényét issza;
gyémántnedű, szívünket öntözöd.
de Vanquelin, Fourcroy vegyelemzett;
lombikba főzött, hevített sokat,
egy kis mészfoszfát, nyák, víz, szóda, só,
gyémántnedű!... Ugye kacagtató?