Kosztolányi Dezső: A MACSKA
a karmaid húzd vissza hát. |
amely merő érc és agát. |
elönt a reszkető öröm. |
szikrákat ontó szőrödön. |
mint a tiéd, szép állatom, |
finom lég, kéjes illatár |
s illatja az arcodba fú,
nehéz, varázsos illatú,
ki megsimítja egyszer őt.
ha lép, fény ég a ház körül,
itél, megihlet, tűzhöz ül,
tán isten is, tán csak manó.
meredten és szerelmesen,
figyelve villog a szemem,
s magába mélyed az agyam.
a két opálszín lánggolyót,
e két lámpát, a lángolót,
mely rám lövell s ég kérdezőn.