Kosztolányi Dezső: ÓCSKA ÁGYON
feküdt mellettem, mint egy holttetem,
az olcsó testen, a halálos órán
őt láttam én, szomorú végzetem.
a szeme éles, és a kegye kard.
Viseli haja illatos sisakját,
amely mindig bűvös körébe tart.
hűs lábadtól hajadig furcsa kéjjel
pergetném a csók izzó drágagyöngyét.
dacos királynő, és könny öntené el
vakítva villogó, merev pupillád.