Kosztolányi Dezső: A NAP HALÁLA
A NAP HALÁLA
Leconte de Lisle
Tengerként zúg a szél, az őszi szózat,
a panasza oly ünnepi, komor,
lombot cibál, búcsúzva bujdokol
s a fát pirosra festi véred, ó Nap!
a panasza oly ünnepi, komor,
lombot cibál, búcsúzva bujdokol
s a fát pirosra festi véred, ó Nap!
Levélcsomón kavarganak a vészek;
álmot kínálva lassan jő az est,
az árnyba mindent bíborosra fest
s görcsös, kopasz galyon libeg a fészek.
álmot kínálva lassan jő az est,
az árnyba mindent bíborosra fest
s görcsös, kopasz galyon libeg a fészek.
Húnyj, húnyj, kevély Nap, fáklyafény, pihenj te!
Fényes szőnyegre csorran ki a véred,
mint összetört, véres szívünk szerelme.
Fényes szőnyegre csorran ki a véred,
mint összetört, véres szívünk szerelme.
Halj meg - te felkelsz! Jó reményre fekszel.
De visszatér-e a hang, láng s az élet
ha majd szegény szívünk megpattan egyszer?
De visszatér-e a hang, láng s az élet
ha majd szegény szívünk megpattan egyszer?
