Kosztolányi Dezső: A SZÉL
Ködóriások roppant kardja vagdal,
száll az avar, s mint réz, csörög a vad dal.
Ott túl az erdőn szörnyü falka rí.
Mint hogyha küzdene az Éj a Nappal.
A porkoláb a láncát-tépte rabbal,
s zúgnának vad királyok hangjai...
emlékeim pászmáját fölkavarja,
bú, vágy se bánt ma, minden hasztalan.
csak a fejem paskolja ez az orkán,
mást nem tehet, cibálja a hajam.