Kosztolányi Dezső: KÖNYÖRGÉS
s a bú, a gyász már-már benőtt,
el-elhaladnál, drága lélek,
házam előtt.
szemedtől a borús kedély,
föl-fölfigyelnél, ablakomra
tekintenél.
a szerelem e bús uton,
leülnél a kapumba lassan,
mint a hugom.
s szeretlek is, keservesen,
talán belépnél, itt teremnél,
én kedvesem.