Kosztolányi Dezső: A SZÉPSÉG
a keblemen haltak meg ezerek,
de a költő, halálos ideálom,
a vérért, könnyért még jobban szeret.
hó a szívem, fehér hattyúpihe;
gyűlölöm a mozgást, a formabontót,
nevetni, sírni nem lát senki se.
szobornyugalmam nézi sok-sok költő,
bámulja búsan, vágyva, remegőn;
Szemembe, e két szépítő tükörbe
a végtelen fény lengedez örökre!