Kosztolányi Dezső: AZ ESZMÉNY
az ósdi szépség, mit puhult kor ád,
csengős kezek és tánccipős bokák
gyengék hatalmas szívem megmarkolni.
szivhatja a beteg kórházi gőzt,
én nem lelem sápadt rózsái közt
azt, ami lelkem fel tudná kavarni.
eszményeim a bűn-hősnő, lady Macbeth
és a viharba költő Aischylos;
mely görbedő testét oly szörnyü kéjjel
szorítja a titánok ajkihoz!