Kosztolányi Dezső: AZ ÜRES SZÉK
sejtjük, mily nagy a veszteség, |
nem jön a könny szemünkre még. |
sem a Dies irae sora, |
ajkunk lezárja egy csoda. |
ha ránk tekint a sírtorok, |
a rög nehéz zajjal kopog. |
keressük a kedves személyt, |
s akkor szivünk mindent megért. |