Kosztolányi Dezső: CSÖNDES, ŐSZI NAP
CSÖNDES, ŐSZI NAP
Albert Samain
Lassan megyünk, előttünk a komondor,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.
| a régi úton járunk nesztelen, |
| a sápadt ősz vérzik a réteken, |
A levegő pang álmosan, nyugodtan,
arany gally az alvó gyepágyra koppan.
| akár a börtön s kórház udvarán |
| és óra jöttén egy-egy halavány |
Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
| s a kikötőbe nem hallják a szent dalt, |
de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
| s róluk beszélünk most a végtelen-halk |
| tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt. |
