Kosztolányi Dezső: VIDÉKI HOLD
VIDÉKI HOLD
Jules Laforgue
Ó nézd a boldog teleholdat,
olyan kövér, hogy majd elolvad.
olyan kövér, hogy majd elolvad.
A takarodó messze harsog,
ballag haza a hivatalnok;
ballag haza a hivatalnok;
egy zongora zörög sötéten,
egy macska surran a sövényen:
egy macska surran a sövényen:
a bús vidék aludni készül,
a zongora felsír merészül,
a zongora felsír merészül,
aztán az ablak becsukódik.
Hány óra? Mily irtóztató itt.
Hány óra? Mily irtóztató itt.
Nyugodt hold, nézd, micsoda fészek,
maradjak? Elfogódva nézek.
maradjak? Elfogódva nézek.
Hold, buksi hold, örök dilettáns,
ki mindig új földön, vizen jársz,
ki mindig új földön, vizen jársz,
ha kell, most Missouriba szállsz át.
És látod Párizs ősi sáncát,
És látod Párizs ősi sáncát,
Norvégia fjordját, a tengert,
a sarkot, min havas lepel leng,
a sarkot, min havas lepel leng,
boldog Hold, nézz rá mosolyogva,
ő is nevet a nászuton ma,
ő is nevet a nászuton ma,
kacag-kacag a férje mellett!
Mindketten Skóciába mentek.
Mindketten Skóciába mentek.
Ha megbolondulok e lányér,
megjárom, ó te ferde tányér!
megjárom, ó te ferde tányér!
Hold, vén bohém, te éji kóbor,
nekünk ugye a láz az óbor?
nekünk ugye a láz az óbor?
A messze tájak! kincses esték!
Megöl itt a vidékiesség!
Megöl itt a vidékiesség!
A Hold se hall itt, az ebadta,
süket, öreg fülébe vatta.
süket, öreg fülébe vatta.
