Kosztolányi Dezső: EGYÜGYŰ DAL
EGYÜGYŰ DAL
Paul Verlaine
A zongora, mit gyenge ujja csókdos,
és egy dal ébred, fájó és bolondos,
bolyong, zokog és sír és meg-megáll,
hol csendesen az ő parfűme száll.
| a rózsaszürke estbe felragyog |
| a szárnya surran és beszél-gagyog, |
hol csendesen az ő parfűme száll.
Miért ez az együgyű, édes ének,
Mit adhatsz, kis bolond dal, a szegénynek,
kiszállsz az ablakon és hallgatag
meghalsz a fák között a kert alatt?
| mely altatgatja álmatlan szivem? |
| és mit akarsz, hogy félve, szeliden |
meghalsz a fák között a kert alatt?
