Kosztolányi Dezső: HOLD, A HALOTT CSATLÓS
borzongva nézem halvány képedet.
Bús gömb, belőled jéghideg remeg,
fényed csak a holt anyagot mutatja.
izzó tüzed kevély sugárinál
elsápadott a gőgös napkirály
s a sas lehúnyt szemmel röpült elébed.
Most végzetünk példázod, síri lámpa,
világok árnya, bolygó, éji rém!
miért kíséri gyászos, lomha röptünk
ez a halott csatlós az ég ivén?