Kosztolányi Dezső: KLASSZIKUS WALPURGIS-ÉJ
Halk, ütemes, zenélő szombatéj. |
merev, bohókás és kacér. |
simára nyírt utak; bronz istenek; |
gyepágyak és hant-kerevet, |
itt törpe iskolázott rózsafák; |
A hold meg ontja sugarát. |
egy dal, süket, bús, álmatag dana: |
mint Tannhäuser vadászdala. |
gyengéd-szelíden sír a borzalom |
s reá a rezgő talajon |
rájuk esik a hold sugár-nyila |
- Raffet-től egy Watteau-fantázia! - |
ernyedt a testük, szemükön köd ül. |
a bronzok, a bokrok körül. |
vagy szörnyű szenvedés koholta ki? |
tán a sírok halottai? |
mik véresen nyúltak szivedbe le? |
a holtak őrült serege? - |
táncolva, búsan és féktelenül, |
s egyszerre mind-mind szertezüll. |
mivel a szürke hajnal odaér, |
merev, bohókás és kacér. |