Kosztolányi Dezső: PIERROT
ki a kapukba nevetett apánkra,
halott a kedve, s gyertyalángja már ma
holdfénybe bujkál, vékony s halni kész.
mint szemfedő, rezeg sárga kabátja
a hűvös szélben, s a száját kitátja,
mikor a féreg a húsába mar.
suhog-suhog, ha a szél néha fújja,
s bolond jelére senki sem felel.
és arcából, mit a lisztpor fed el,
magasra tör hegyes, halotti orra.