Kosztolányi Dezső: ROKON BORZALOM
miben sorsod tükrözve látom,
vajon mily eszmét lop beléd?
Felelj, istentelen barátom."
a sok talány, az éj, a tűz-kép,
nem jajgatok, miként Ovid,
hogy a hazájából kiűzték.
gőgös-magamra ismerek.
S te vagy, sötét, gyász-arcú felleg,
és a pokol visszfénye rajta
legkedvesebb zordon szivemnek.