Kosztolányi Dezső: ROSSIHOZ MIUTÁN DANTÉT SZAVALTA
kinozni a halvány, szelíd Ophéliát,
láttam tigrisdühöd, hogy szétdőlt egy világ,
s sírtál, szerelmed a zsebkendőbe temetve.
hogy a holt Júliát csókoltad csendbe, te
antik Itália fennkölt szerelmese,
de ezen az estén nagyobb voltál és szörnyűbb.
hogy a zord terzinák zömök vaskürtjein
zengett aranyszavad s csengett a büszke rím;
hogy arcát a pokol vöröslő lángja éri,
s szavalja verseit, maga Alighieri.