Kosztolányi Dezső: A SERLEG
A SERLEG
Simon Samuel Frug
- Mondd, jó anyácska, drága,
Igaz-e, mit mesélt a Nagyapó,
hogy fönn a jeges légbe, nyargaló
felhők közt, az örök hazába,
ragyogva lágyan
friss piheágyban
az Úr előtt egy serleg áll?
Aztán ahányszor ránk csap a halál,
csikarnak-űznek s népünk vére hull,
egy könny csurog Isten szemébül
s végül
beléje hull?
Igaz-e, mit mesélt a Nagyapó,
hogy fönn a jeges légbe, nyargaló
felhők közt, az örök hazába,
ragyogva lágyan
friss piheágyban
az Úr előtt egy serleg áll?
Aztán ahányszor ránk csap a halál,
csikarnak-űznek s népünk vére hull,
egy könny csurog Isten szemébül
s végül
beléje hull?
És hogyha megtelik majd és nem lesz több sírás
akkor eljő mihozzánk az igaz Messiás
a Messiás, ki úgy kell szegény népünk szívének
kiről szól annyi zsoltár, kiről zeng annyi ének
kit vár népünk leánya, csak vár, hiába vár,
hogy szeme elapadt rég és nincs több könnye
már,
igaz ez, mondd nekem?
akkor eljő mihozzánk az igaz Messiás
a Messiás, ki úgy kell szegény népünk szívének
kiről szól annyi zsoltár, kiről zeng annyi ének
kit vár népünk leánya, csak vár, hiába vár,
hogy szeme elapadt rég és nincs több könnye
már,
igaz ez, mondd nekem?
- Igaz, jó gyermekem -
így szól a gyermek anyja.
Szelíd fejét lehajtja
és anyja kebelébe bújva
a gyermek kérdez újra:
így szól a gyermek anyja.
Szelíd fejét lehajtja
és anyja kebelébe bújva
a gyermek kérdez újra:
- De mondd anyám, mikor telik
a bűvös serleg, peremig?
Vagy tán kiszárad? Új keservet
vár untalan a csodaserleg?
a bűvös serleg, peremig?
Vagy tán kiszárad? Új keservet
vár untalan a csodaserleg?
A gyermek szeme fénylik, hallgatag,
két drága nap.
Az anya áll, az arca halvány,
könny csillan meg a szeme alján,
ragyog, gurul a könny a szembül,
a gyermek tiszta homlokára perdül...
két drága nap.
Az anya áll, az arca halvány,
könny csillan meg a szeme alján,
ragyog, gurul a könny a szembül,
a gyermek tiszta homlokára perdül...
Seregek Istene, e könnyet is vedd be
hatalmas serlegedbe!
hatalmas serlegedbe!
