Kosztolányi Dezső: AZ ELLENSÉG
AZ ELLENSÉG
Én tettem ezt. Hogy most leestem
és szemfedő vár és kereszt.
Azt mondom innen mégis: ámen.
Magam ura, én tettem ezt.
és szemfedő vár és kereszt.
Azt mondom innen mégis: ámen.
Magam ura, én tettem ezt.
Szörnyű veréssel vert az isten,
de ellene nem vétkezem,
szörnyebben az istenverésnél
vert öngyilkos, bús két kezem.
de ellene nem vétkezem,
szörnyebben az istenverésnél
vert öngyilkos, bús két kezem.
Vert a kezem és vert a szájam,
szívem korbácsa és nyila.
Néha úgy keltem magam ellen,
mint egy cudar haramia.
szívem korbácsa és nyila.
Néha úgy keltem magam ellen,
mint egy cudar haramia.
Most itt vagyok. A bús határnál,
és sorsomat bennem keresd.
Mondd: ámen, övé a koporsó.
Mondd csöndesen: ő tette ezt.
és sorsomat bennem keresd.
Mondd: ámen, övé a koporsó.
Mondd csöndesen: ő tette ezt.
1911
